Vajon bárkiből lehet vezető vagy ez eleve elrendeltetett? Mitől lesz egy főnök olyan vezető, akiért tűzbe mennek a dolgozók? Mennyi tanulható ebből? Mennyit kell dolgoznia magán az embernek, ha jó vezetővé akar válni?

A vezetéselmélettel foglalkozó társadalomtudósok már több mint 150 éve azt kutatják, hogy hogyan hat a vezető személye, stílusa egy szervezetre, és hogy, mik azok a tényezők, amelyek által sikeres lehet az adott csoport. A gyorsan fejlődő világunknak, a környezeti és társadalmi hatások változásának köszönhetően a mai kor vezetőinek újabb és újabb kihívásoknak kell szembenézniük, ezért érdemes felszerelkezniük a lehető legtöbb tudással.

Fontos az önismeret

A saját magunk képzése, az önismeret elengedhetetlen ahhoz, hogy igazi vezetőkké váljunk. Ennek egyik módja a személyiség tesztek. Mint például:

  • Big five (A nagy ötök)
  • DISC teszt
  • CPI (California Psychological Inventory)
  • MBTI (Myers-Briggs)

A személyiség tesztek a befelé fordulás, önreflexió elősegítését hivatottak szolgálni. Nem tévedhetetlenek és az ember hangulata befolyásolhatja az eredményeket. A felsoroltak közül a Myers-Briggs teszt a legmegosztóbb, sokan vitatják a tudományosságát, de mivel még így is nagy népszerűségnek örvend nem hagyhattuk ki a felsorolásból. Érdemes a kritikus gondolkodásunk szűrőjén keresztül kiértékelni az eredményeket. 

A tesztek nem helyettesíthetik az önfejlesztés egyéb módjait (kutatás, olvasás a témában, önreflexió stb.) vagy a szakemberrel való munkát, csupán kiegészítő jelleggel használandók. A leghasznosabb, ha az értékeket egy hozzáértővel elemezzük ki. Személyiségünk fejlesztéséhez akár terapeuta vagy coach segítségét is kérhetjük, hiszen egy külső, objektív nézőpont sokat segíthet.

A vezetői stílusok

Manapság a Daniel Goleman nevéhez köthető vezetési stílusok ismerete a leginkább elterjedtebb. 

  1. Autokratikus stílus

A múltban ez a fajta modell rendkívül népszerű volt, hiszen még a társadalomtudósok között is voltak olyanok, akik úgy vélték a munkások nemhogy nem képesek döntéseket hozni a munkájuk kapcsán, de önálló gondolataik sincsenek. Az ilyen vezető nem veszi figyelembe a munkatársak véleményét, hangulatát. Diktátor módjára kijelöli és kiosztja a feladatokat. Munkatársaival nem oszt meg minden általa ismert információt, amivel függésben tartja őket. A hangulat rendkívül feszült. A csapat nagy teljesítményre képes, de csak addig, amíg a vezető az irányítása alatt tart mindenkit. 

Ennek a stílusnak is megvan a létjogosultsága: ha vészhelyzet esetén, gyors döntésekre van szükség egy nagy tapasztalatú vezetőtől, akkor kiválóan működhet.

Steve Jobs is ezt a stílust képviselte pályája egy pontján, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy lemondatták elnöki székéről. Főleg a történelem nagy hadvezérei tartoznak ide: Napoleon vagy Dzsingisz Kán – a katonaságra a merev hierarchia a jellemző.

  1. Autoritatív stílus

Az ilyen stílust választó vezető általában rendkívül nagy önbizalommal rendelkezik és tudja mi a legjobb a cégnek. Megosztja vízióját a alkalmazottaival, akik gyakran követik, mert karizmatikus a személye. Viszont képes az embereket arra ösztönözni, hogy vele tartsanak, és magukévá tegyék az ötletét.

Egy időben Steve Jobs-ra szintén jellemző volt az autoritatív viselkedés a munkatársaival, de Martin Luther King ezen stílus által volt képes mozgósítani tömegeket az álmáért. Napjainkban Elon Musk az egyik kiemelkedő példája ennek a típusnak.

  1. “Iramot diktáló”-stílus

Jellemzője, hogy a vezető magas fordulatszámot diktál. Rendkívül eredményes lehet, ha valamilyen feladatot gyorsan, rövid határidővel kell végrehajtani. Csak olyan emberekhez illik ez a stílus, akik eleve magas fordulatszámon pörögnek, és olyan csapatot irányítanak, akik szintén azok. Ha valaki személyiségével ez ellentétes, akkor nagy ellenállást válthat ki belőle. Hosszútávon kiégéshez vezethet.

A General Electric volt ügyvezetője, Jack Welsh előnyben részesítette ezt a vezetési módot. Jellemző volt rá, hogy inkább példát mutatott és határidőket szabott, és amennyire csak lehet elkerülte a csapata mikro-menedzselését.

  1. Demokratikus stílus

A munkatársak minden részfeladatban részt vesznek, van szavuk és választási lehetőségük. A vezető mindenki véleményét kikéri a döntésekről, akár többször is megkérdezi az érintett osztályt, munkatársat. A közös döntés miatt, hiba esetén szinte lehetetlen megtalálni az okozóját, emiatt nehéz az elszámoltatás. A légkör kellemesebb, kreatív megoldások születnek, viszont kicsit alacsonyabb a munkateljesítmény. A döntéshozatal folyamata hosszabb mint az autokrata vezetési stílus esetében, és ha nem alakul ki konszenzus akár teljesen meg is rekedhet. Könyebben tud kialakulni a bizalom, és a csapat is jobban tud fejlődni.

Steve Jobs pályája egy szakaszában ezt a vezetési stílust részesítette előnyben, ahogy Nelson Mandela és Barack Obama is.

  1. A coaching-stílus

A vezető mentorként segít kihozni az alkalmazottakban megbújó potenciált. Személyiségét tekintve empatikus és türelmes. A munkatársaknak van lehetőségük hibázni, és tanulni belőle. Ítélkezés nélkül hallgatja meg az emberek problémáit és támogatja csapatát mindenben. A teljesítmény itt sem fog az egekben szárnyalni, egy magasabb fordulatszámú csapathoz képest, ahol a produktivitáson van a hangsúly de kisebb a kiégés lehetősége.

A Microsoft CEO-ja, Satya Nadella is ilyen stílusban irányítja embereit.

  1. Kapcsolatot létesítő stílus

Közeli kapcsolat kialakítására törekszik a vezető, akár érzelmileg is. Emlékszik a születésnapokra és az alkalmazottak családi életével is tisztában van. Szintén támogató és mentes mindenféle ítélkezéstől. A harmonikus közös munkára törekszik. Nagyon hasznos, ha nézeteltéréseket kell elsimítani a munkatársak között. Rövid határidős projekteket semmiképpen nem ez a modell fog a megoldáshoz segíteni, de ahogy a coaching stílusnál, itt is alacsony a burn-out esélye. 

A Dalai Láma és Warren Buffet is él a stílus előnyeivel.

  1. Laissez-faire vagy engedékeny stílus

A munkatársak tisztában vannak a munkához szükséges információkkal és erőforrásokkal, de a vezető nem szabályozza minden egyes mozdulatukat. A vezető nem jutalmaz, nem büntet. Ritkán alkalmazható, mert alacsony teljesítmény az eredmény. 

A leghíresebb televíziós példa Michael Scott, az Office (magyarul A Hivatal) régióvezetője, aki jelenlétével inkább akadályozza mintsem segíti a munkát az irodában. Egy másik (negatív) példa James Buchanan, az Egyesült Államok egyik elnöke. Kormányzása alatt a kabinetben teljes káosz uralkodott, több minisztere őt megkerülve hozott döntéseket. Amerika egyik legrosszabb elnökének tartják. De lehet ezt jól is csinálni: Steve Jobs is alkalmazta ezt a stílust, ami miatt csapata kreativitásának csúcsán volt.

Természetesen minden stílusnak megvan a maga helye és ideje, és egyik sem feltétlenül jobb a másiknál. Ahogy Steve Jobs példája is mutatja egy vezetőnek nem feltétlenül kell lehorgonyozni egy stílus mellett. A legfontosabb, hogy a helyzetnek leginkább megfelelően döntsön az ember, és igyekezze kerülni az olyan stílusok használatát, ami nem idegen a személyiségétől, hiszen a hitelesség is számít. 

forrás: